költőMATA SHOP



A szingli nők, aki ráadásul idealisták, akik úgy vélik, még vannak elveik, a férfiak életének egy keskeny kis sávocskáját fürkészik. Finom kis szonárjaikkal közlekednek, amelyek erre a kis sávra vannak ráhangolva és ha megtalálják, megszólal a csengő. Nem olyan kis kellemes giling-galang hangon, hanem ahogy a békebeli ébresztőórák szólnak.

A férfinak nő kell, a nőnek pedig férfi. (Most beszéljünk csak erről a felállásról, de a többiekre is vonatkozik.) Az érzelmileg trampli nők nem rendelkeznek szonárral. Lehetne nekik is, csak nincs rá szükségük. Ők azok, akiket nem érdekel, hogy a férfi párban él, tán már nős is, vagy épp magányos, esetleg magányába belerokkant már. Őket maga a préda hajtja, nézik, hogy az kellemes állagú-e, esetleg egyenesen pompás, vagy a még-menthető kategória. S ha kell nekik, igyekeznek megszerezni. Tramplik, nem érdekli őket, ha közben törnek-zúznak. Többnyire sikeresek.

A szonáros nők nem ilyenek. Mint írtam, elvek mentén élnek, óvatosak. A keskeny sávot lesik. Lássuk mi is ez: nekik a férfi, aki párban él, tabu. Nem lesznek szeretők, nekik az egész torta kell, nem csak a lopott falatok. De nem lesznek gaz csábítók sem, a feketeseggűek ocsmány fajtája, akik elmarják nőtársaiktól a hímet. Eleve milyen hím az, aki hagyja magát elcsábítani? Az olyan, aki majd később is hagyja. Az ilyen eleve nem is kell.

Ott vannak aztán azok a férfiak, akik épp szakítottak, váltak. A szonár még itt is csendes. Hallgat, néma. Hiszen ki akarna sírópárna lenni, pótlék, csepp vigasz? A férfi még nyalogatja a sebeit, még az emlékek, megszokások, tulajdonképpen a múlt árnyékában él. Még nem teljes, kifejlett egyed. Aki velük kezd, kockázatot vállal, hogy beleszeret egy törékeny, gyámolítanivaló férfibe, akiről később esetleg kiderül, hogy egy igazi vadbarom. Persze kiderülhet ennek ellenkezője is, de a szonáros nő nem szerencsejátékos.

És kérem ezt követően nyílik meg az a keskeny sáv, amelyre az érzékeny műszer bejelez. Vagyis amikor a férfi ugyan még független, de már ismét ereje teljében van. Ilyenkor sikít a műszer, csörömpöl és az elvekkel élő, erkölcsös nőnek azonnal lépnie kell.
Ugyanis percei vannak.
Ott vannak eleve a tramplik, mint az égen kőröző keselyűk. Ők állandó veszélyforrást jelentenek, de egyben próbatételt is, hisz ki „ezekkel” kezd, az meg is érdemli. Igen ám, de ott a többi szonáros nő is, akik mind-mind ezt a keskeny sávot lesik, várják, áhítoznak rá. A férfi erős és független. Még! Tegnap még gyenge volt, holnap már párja van. Ők az un. “szabad préda”.

S a szonáros nők otthon hangolgatják, finomítják a műszert, tágítják a spektrumot, de csak az erkölcsösség határain belül, a kockázatot teljes mértékben kizárva.

Néha az egyik-egyik, titokban, éjszaka, lopva picit eltekeri a potmétert. Bűnt követ el. Kockáztat.
És többnyire nyer.