Menü

Sokan

2020-07-24
Nincsenek hozzászólások

[vc_row][vc_column][vc_column_text]

A friss, de már megerősödött felnőtt szerelem szül egy kényszert, hogy jó lenne együtt élni és mikor ez megvalósul, mámoros, szinte vak időszak veszi kezdetét. Még több mindent megtud egymásról a két ember, még jobban belebonyolódnak egymásba és ez maga az eufória. Aztán ahogy ez elcsendesedik, az nagyon szép és életreszóló tud lenni.

Itt tartott a fiú és a lány. Szeretve figyelték egymást, meséltek egymásnak múltról és elképzelt jövőről. Bizalmat adtak, kitárulkoztak, sőt kiteregettek. Ennek persze megvannak az árnyoldalai is, hiszen kiderül, hogy a másik talán mégsem tökéletes, hogy itt-ott apró barna foltocskák tarkítják, mint a bio-almát. A bio-almára ilyenkor azt mondják, így tökéletes, ez bizonyítja, hogy természetes, vegyszermentes gyümölcsről van szó, aminek az ára az a kis esztétikai hibácska itt-ott. Nehéz ezt a szerelmünkre mondani, mégis elfogadjuk, igyekszünk ezzel együtt szeretni. „Senki sem tökéletes”.

A lány odabújt szorosan a fiúhoz a kanapén. Valami érdektelen műsort néztek, élvezték az esti közös melegséget. Mindegy volt mi megy. Aztán a reklámszünetben az egyik műsorajánlóban egy motoros csinált valami trükköt, mindegy is mit, a fiú nem nagyon szerette a motorsportokat, nem is értett hozzá. A lány viszont kiegyenesedett és szinte magának mormogva közölte, hogy ezt a trükköt pont ezzel a motorral milyen bonyolult lehet megcsinálni, merthogy a súlyeloszlása, vagy mi. Aztán csendben folytatódott az este. Lefeküdtek aludni.

A fiúnak valahogy nem ment. Mi ez a motoros izé? Töprengett, aztán beugrott a lány korábbi életéből egy srác, akiről már mesélt. Motoros volt, így a lány is jócskán belecsöppent ebbe a világba, kitanult sok mindent, bár maga sosem vezetett motort. A fiú ezen töprengve aludt el nagy sokára.

Hajnalban nyílt ki a szeme. Mindig korán kelt, a lánynál jó pár órával hamarabb. Ilyenkor mindig odabújik hozzá picit, szereti a reggeli illatát. Most is erre készült, de ahogy felé fordult, megrökönyödött. Ott feküdt a motoros.

-Te mi a francot keresel itt? – kérdezte suttogva, de felháborodott hangsúllyal.
-Mindig itt voltam, miért pont most csodálkozol? – válaszolta a motoros. Még a bukósisak is ott volt a kezében. A fiú sosem találkozott vele korábban, az Instagramját látta egyszer.
-Tűnj már el anyádba! – suttogott tovább.
-Nem tudok. – válaszolta a motoros mosolyogva.

Oké, itt valami nincs rendben, gondolta a fiú, ez nem normális, nem lehet itt ez a motoros, a legjobb lesz, ha szokása szerint kioson a konyhába, főz egy kávét, elszívja hozzá a cigit, satöbbi. Pár óra múlva jön a lány, álomittasan, mosolyogva.

-Láttad? – kérdezi a fiú.
-Mit?
-Kit!
-Kit?
-Őt.
-Milyen őt?

Láthatóan fogalma sincs. Ebben a pillanatban jön a motoros is a konyhába, leül, néz ki az ablakon, milyen idő van ma. Biztos benne motorozni.

-Őt! – mutat rá a fiú.
-Nem tudom miről beszélsz. – a lány kissé riadt arcot vágott.
-Jó mindegy. – akkor ő nem látja, akkor én látom, gondolta a fiú, ez valami átmeneti agy-defekt, elég stresszes volt mostanában úgy is, majd elmúlik.

Nem múlt el. A következő napokban a motoros mindenhova ment velük. Moziba, vacsorázni, aztán este az ágyba. A fiúnak nem volt kedve a szexhez, miközben a motoros ott áll, vagy ül, vagy csak szemléli az eseményeket. Ez őrület! Továbbra is bízott benne, hogy elmúlik.

Egyik nap jön haza a lány a munkából, nyitja az ajtót. Bejön ő is, a motoros is, meg egy szakállas pasas. Nézi a fiú ki lehet, de a lány olyan természetesen viselkedik, hogy a fiúnak az a gyanúja támadt, ez megint valami látomás.

-Te kivagy? – kérdezi a szakállastól lopva, nehogy a lány hülyének nézze.
-A festőművész. – mondja nyugodt hangon. Ahha, a festőművész. Emlékszik rá a fiú, szintén a lány múltjából. Kavartak egy ideig, pedig a pasas jóval idősebb volt nála.

A következő napokban jött még egy kínai fotómodell, egy világjáró, egy informatikus, egy üzletember, egy bártulajdonos, egy lecsúszott drogos, meg még páran, akikről fogalma sem volt, de már meg se merte kérdezni őket. Alig lehetett elférni a lakásban. Egyetlen nyugta az volt, ha elment otthonról a lány és vele a falkája, de aztán mindig hazajött, vele az egész őrülettel.

Az egyik ilyen napon történt, hogy a lány szokásos hazatérésének idejében nyílt az ajtó és bejött a falka. A lány sehol. Jöttek-mentek, haladtak otthon a dolgok a szokásos folyásában. Elkészült a vacsora is, a kínai fotómodellfiú főzte, ahogy a lány szokta, abban az ízesítésben. A bártulaj mosogatott el, a szivacs érdes oldalát használta, ahogy a lány. A világutazó megmutatta a Pinteresten a legszebb perui úticélokat, ahova a lány leginkább vágyott, miközben a drogos épp spanglit tekert, dupla papírból, ahogy a lány szokta.

A fiú éjszaka nem aludt. Még a nap kelte előtt halkan felkelt, kiosont a konyhába és búcsúlevelet írt. Csak a legfontosabb holmijait vette magához, és örökre eltűnt..[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]

Oldal tetejére